A „Megoldás” fejezet elején már jeleztem, hogy ez a dokumentum egy előterjesztés szakmai átgondolásra. Ennek megfelelően számos érdeklődő fejtette ki véleményét az elképzeléssel kapcsolatban. Különösen intenzív párbeszédre került sor a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökségével és szakbizottságaival. Ebben a fejezetben arra teszek kísérletet, hogy az elhangzott felvetésekre tételesen adjak válaszokat a magam álláspontját képviselve.

Kritika 1.

Érdekes módon a leggyakrabban felmerülő kritika az volt, hogy e projekt megvalósulásának következményeként a továbbiakban nem kell gyógyszerész a gyógyszertárban.

Válasz 1.

Újra és újra végigolvasva a szöveget sehol sem írtam ilyesmit. Sőt! Az Alapvetés fejezetben fejtettem ki, hogy gyógyszertár nem létezhet gyógyszerész nélkül. Ha a gyógyszerészi tudás nincs jelen, akkor az adott helyiség bármilyen kiépített, felszerelt az csak gyógyszerraktár marad. Ebből következik, hogy a gyógyszerészi tudás jelenléte a gyógyszertárban elengedhetetlen követelmény, hiszen senki sem tudja pótolni azt a szellemi felkészültséget amit a gyógyszerész képvisel. Az egyetemi végzettség jogosítja fel a gyógyszerészt arra, hogy az orvos diagnózisa és a hozzárendelt terápiája alapján adekvát tanácsokat tudjon nyújtani a beteg számára. Gyógyszerész nélküli gyógyszertár tehát sem szakmailag sem a jog szerint nem képzelhető el. Jogrendszerünk garantálja is a gyógyszertár magas szintű szakmai irányítását és felügyeletét, hiszen törvényi szinten garantálja a gyógyszertár gyógyszerész által történő vezetését. Ezt írja le az alábbi jogszabály:

2006. évi XCVIII. törvény – a biztonságos és gazdaságos gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 56. § (1) bekezdés.

„Közforgalmú gyógyszertárat működtetni csak az egészségügyi államigazgatási szerv által engedélyezett személyi jogos gyógyszerész – 73. §-ban meghatározott jogosultságokra kiterjedő – szakmai vezetése mellett lehet. A személyi jog engedélyezését a jogszabályi feltételeket teljesítő gyógyszerész kérelmezheti. A személyi jogot az egészségügyi államigazgatási szerv adja ki, amely adott közforgalmú gyógyszertár vezetésére és működtetésére jogosít.”

Mi gyógyszerészek azonban mindannyian tudjuk, hogy a gyógyszertár működtetése során az expediálási tevékenységet kizárólagosan nem vagyunk képesek ellátni. Egyszerűen a létszámhiány okán. Ezért született döntés arról, hogy egy gyógyszertárban gyógyszert nem csak gyógyszerész, hanem arra feljogosított szakasszisztens is kiszolgáltathat. Ezt a jogot az alábbi jogszabály fogalmazza meg:

2006. évi XCVIII. törvény – a biztonságos és gazdaságos gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 63. § (6) bekezdés.

„…Gyógyszert gyógyszertárban csak gyógyszerész vagy – az egészségügyért felelős miniszter által kiadott rendeletben meghatározott kivétellel – gyógyszertári szakasszisztens szolgáltathat ki.”

A fentieken túl az idézett törvény arról is gondoskodik, hogy egy gyógyszertárat egy személyi jogos gyógyszerész személyesen vezessen. Mi több, akkor is gyógyszerész fogja vezetni a gyógyszertárat ha a személyi jogos gyógyszerész valamilyen okból nem képes ellátni a gyógyszertár vezetését. Ezt garantálja az idézett törvény 63. § (1) bekezdése:

„Amennyiben a személyi jog jogosultja a gyógyszertár személyes vezetési kötelezettségének meghatározott ideig eleget tenni nem tud, a gyógyszertár vezetéséről felelős vezető alkalmazásával köteles gondoskodni. (1a)2 2 Beiktatta: 2015. évi LXXVII. törvény 71. §. Hatályos: 2015. VII. 1-től. Amennyiben a személyi jog jogosultja önhibáján kívül a gyógyszertár személyes vezetési kötelezettségének eleget tenni nem tud és önhibáján kívül nem képes felelős vezető kijelölésére, akkor a gyógyszertár működtetője kérelmére az egészségügyi államigazgatási szerv 12 hónapra felelős vezető alkalmazását engedélyezi.”

Fentiekre tekintettel megállapítható, hogy a megfogalmazott kritika nem megalapozott. Az ATPS projekt megvalósulása semmilyen módon sem veszi ki a gyógyszerészt a gyógyszertárból, sőt lényegesen több időt hagy számára, hogy a valódi gyógyszerészi tevékenységgel foglalkozhasson és felszabaduljon az időrabló adatkezelési feladatok jelentős része alól. A célok felsorolásánál is ezt fogalmaztam meg.

Kritika 2.

A videó technológia bevezetése megszünteti a gyógyszerész – beteg találkozásokat ezzel csökkentve a beteg adherencia szintjét.

Válasz 2.

Az ATPS projekt megírásakor sehol sem fogalmaztam meg olyan követelményt, hogy a beteget kizárólag video kapcsolaton keresztül lehet vagy kell kiszolgálni. Sőt, a szövegben kitértem arra is, hogy normális körülmények között szerintem sincs alternatívája a fizikailag megtörténő gyógyszerész – beteg találkozásnak. Személyes tapasztalatom révén is ezt tartom a legjobb megoldásnak. Az adherencia növelésének egyetlen módja, ha elősegítjük a beteg bizalmának erősödését a gyógyszerész iránt. A fizikai jelenléttel megvalósuló gyógyszerész – beteg találkozó és megbeszélés a bizalom építésének a legjobb alapja. Azonban számos olyan helyzet is létezhet, amely során a fizikai találkozás betegünkkel valós kockázattal jár. A gyógyszertárba az esetek többségében valamilyen problémával küzdő emberek járnak. Ezek közé gyakran fertőző betegségek is tartozhatnak még akkor is ha a beteg még nem ismerte fel ezt. Különösen igaz ez a járványos megbetegedések időszakában. Kifejezetten helyénvalónak látom ilyen esetben élni a videó kapcsolat szakmailag szabályozott lehetőségével. Ennek a technológiának a bevezetéséről azt írtam, hogy kizárólag a gyógyszertárvezető döntésétől függ. Jogszabályi akadályát a hatályos rendelkezések alapján nem látom. Az ATPS projekt általános megvalósítására nincs hatással.

Kritika 3.

A videó technológia bevezetése lehetőséget teremt az ún. diszpécser központok megvalósítására, ami szükségtelenné teszi gyógyszerész jelenlétét a gyógyszertárban.

Válasz 3.

Én abból indultam ki a javaslatom megfogalmazásakor, hogy valójában mi is a gyógyszerész szakmai dolga, feladata az expediálás során. Számomra nyilvánvaló, hogy nem a számítógépes adatkezelés, hanem a beteg számára nyújtott szakmai felvilágosító tevékenység, a terápiában vetett bizalom erősítése, a gyógyszerek hatásainak, alkalmazásainak elmagyarázása. Az előző pontban kifejtettem álláspontomat a gyógyszerész – beteg találkozások fontosságáról. Ennek legelőnyösebb módja a fizikai találkozás a beteggel, hiszen a beteg számára az általa ismert és elismert szakember véleménye döntő fontosságú. Nem tartom azonban azt sem ördögtől való gondolatnak, ha ez a találkozás nem fizikai, hanem online kapcsolaton keresztül valósul meg. Ilyen esetben semmit sem sérül a beteg szakmai információhoz jutásának folyamata. A gyógyszerész számára sem jelent semmilyen kompetencia vesztést ezen az úton állni a beteg rendelkezésére. A szakmai lényeg semmit sem változik. A beteget a gyógyszerész személyesen szolgálja ki akkor is, ha a tanácsot adó gyógyszerész fizikailag nincs jelen az adott gyógyszertárban. Ez lenne a lényeg! Az expediálás során megvalósul a gyógyszerész – beteg találkozó akár fikailag akár online jön létre a kapcsolat. A beteg hozzájut a számára fontos információkhoz. A betegjogok tehát nem sérülnek. Sőt, egy online kapcsolat lehetősége a beteg szempontjából még előnyösebb is lehet olyan helyzetben, amikor csak tanácsot szeretne kérni a gyógyszerésztől függetlenül a gyógyszereinek kiváltásától. Nem kell sorban állnia, kezdeményezheti a kapcsolatot anélkül, hogy akadályozná más betegek vásárlási szándékait. A rendszer kiépíthető úgy is, hogy a beteg kezdeményezhessen egy adott gyógyszerésszel történő kapcsolatfelvételt is ami során ugyanúgy megvalósulhat az ismert és elismert gyógyszerész véleményének kikérése. Gondoljunk csak arra, hogy az online kapcsolatfelvételnek nem csak a gyógyszerészet területén van létjogosultsága. Továbbképzéseink ilyen technológiával valósulnak meg. Más területeken is találkozhatunk hasonlóval pl. telemedicina, politikai eszmecserék, döntések, nemzetközi gazdasági tárgyalások folytatásának általánosan elfogadott eszköze. Abban sem látok semmilyen kivetnivalót, ha egy gyógyszertárlánc a saját gyógyszertárai számára diszpécserközpontot hoz létre, ahol a gyógyszerészek online módon állnak a betegek rendelkezésére. Ez a megoldás számomra nem prioritás azonban egyáltalán nem találom szakmaiatlannak. A lényeg ugyanis nem sérül. A beteg részére gyógyszerész expediál akkor is ha a készítményeket robot vagy az asszisztencia készíti össze és adja át. A gyógyszerész számára ez a megoldás nem jelent kompetencia vesztést hiszen szakmai feladatot lát el. A megoldás tökéletesen összhangban van a

2006. évi XCVIII. törvény 63. § (6) bekezdésével.

„…Gyógyszert gyógyszertárban csak gyógyszerész vagy – az egészségügyért felelős miniszter által kiadott rendeletben meghatározott kivétellel – gyógyszertári szakasszisztens szolgáltathat ki.”

Éppen ezért az ATPS projekt ilyen formában történő megvalósítása sem jelentene semmilyen szakmai hátrányt, akadályt vagy jogszabályváltoztatási igényt.

Kritika 4.

Ha a gyógyszerész – beteg találkozás, szakmai tanácsadás, konzultáció videó technológia bevezetése révén valósul meg akkor nincs szükség a fiókgyógyszertárakban gyógyszerész jelenlétére.

Válasz 4.

Ez a felvetés helyes. Valóban nincs feltétlenül szükség a fiókgyógyszertárban a gyógyszerész fizikai jelenlétére. Amennyiben az anyagyógyszertár egy megfelelően méretezett robotot üzemeltet a fiókgyógyszertárban, akkor elegendő a robot kiszolgálására (feltöltés, technikai ellenőrzés, használati útmutatás stb.) egy gyógyszertári asszisztens jelenléte is. Bármilyen szakmai kérdés is merül fel azt a fiókgyógyszertárat felügyelő gyógyszerész személyesen tudja megválaszolni az online kapcsolaton keresztül. Ebben semmilyen szakmai kivetnivalót nem látok. A beteg ebben az esetben sincs magára hagyva, nem történik önkiszolgáló vásárlás. A gyógyszerész – beteg találkozásra sor kerül és a beteg adekvát tanácsot, információt kaphat a terápiájával kapcsolatban. A beteget tehát semmilyen hátrány nem éri. Ez a megoldás felveheti a versenyt a kistelepülések gyógyszerellátásában a jelenleg preferált kisbolti sarokkal szemben, hiszen messze sokkal hitelesebb egy szakember által nyújtott szolgáltatás, mint a kisbolt kezelőjének legnagyobb jóindulat melleti tevékenysége ezen a területen.

Kritika 5.

Ha a gyógyszertári szaktevékenységet az expediálás területén online kapcsolat révén is el lehet látni, akkor létrehozható olyan országos lefedettségű diszpécser központ ahonnan néhány gyógyszerésszel ellátható lenne az ország valamennyi patikája.

Válasz 5.

Szerintem ez technikailag lehetséges, megvalósítható lenne. Ebben az esetben azonban joggal merül fel néhány technikai és jogi kérdés. A jelenlegi jogszabályi környezet lakosságszámhoz és egymás között meghatározott távolsághoz köti egy gyógyszertár alapítását, működését. Egy országos diszpécser szolgálat tökéletesen szembe menne ezzel a törvénnyel, ezért a törvény módosítása nélkül nem lenne megvalósítható. Felvetődhet még néhány további főleg technikai kérdés is. Az ország mekkora területét lenne képes lefedni egy diszpécser iroda? Hány gyógyszertár kapcsolódna ilyen szolgáltatáshoz? A kapcsolódó gyógyszertárakban hány kioszk működik, mekkora az adott gyógyszertár forgalma, azaz egyszerre hány beteget kell kiszolgálnia a diszpécser központnak? A gyógyszerész számára előnyös lenne-e egy szűk diszpécser állásban tölteni a napját ahelyett, hogy közvetlenül találkozhasson az ismert betegével? Nos ezekre a kérdésekre jelenleg nincs helyes és bizonyos válasz. Ezért e kérdések jelenleg nem válaszolhatók meg. Ugyanakkor szakmailag is felvetődnek további kérdések. Egy diszpécserszolgálat által ellátott gyógyszertárban betérő beteg érdeke sérül-e? A beteg hozzájut-e a számára fontos szakmai információkhoz? Nyilvánvalóan a beteg érdeke nem sérül, hiszen az online kapcsolatban lévő szakembertől kap megfelelő információkat. Megvalósul-e a beteg felügyelet nélküli önkiszolgáló vásárlása? Nem, mert a vásárlás ugyanúgy a kioszkon keresztül történik gyógyszerészi felügyelet alatt. Figyelembe kell venni azonban, hogy ilyen szolgáltatás mellett elvész a gyógyszerész – beteg találkozás legfontosabb része. A beteg nem fogja személyesen ismerni az öt kiszolgáló gyógyszerészt, hiszen munkabeosztástól függően mindennap vagy akár óránként is más-más szakember kapcsolódik online az adott gyógyszertár kijelzőjére. A beteg számára ma is fontos, hogy egészségügyi panaszait az általa ismert és elismert szakemberrel beszélje meg. Emiatt szerintem a betegek nem preferálnák az országos diszpécser szolgálatot, hanem inkább felkeresnék azokat a gyógyszertárakat ahol jól ismerik a személyzetet, megbíznak az ismert szakember tanácsaiban, szaktudásában. Ez azt is jelenti, hogy független gyógyszertárak szerintem nem kapcsolódnának országos diszpécser szolgálathoz.

Kritika 6.

Ha a beteg hamarabb és önállóan választhatja ki azokat a termékeket amelyeket meg kíván vásárolni, akkor elvész a gyógyszerész – beteg találkozás lényege, mely szerint a gyógyszerész előbb fejthesse ki véleményét, tanácsát mint a vásárlás tényleges megtörténte.

Válasz 6.

Nos, nem vész el! A javasolt rendszer felépítéséből adódik, hogy amikor a beteg kiválasztotta a megvásárlandó termékeket, akkor ezek a termékek egy virtuális blokkon kerülnek összegyűjtésre. A tényleges vásárlás előtt ennek a blokknak a tartalmát meg kell jeleníteni az egyik kioszkon. A kioszk informatikai tartalma az adott kioszkot felügyelet alatt tartó gyógyszerész előtt láthatóvá, ellenőrizhetővé válik. Ha a gyógyszerésznek kérdése merül fel a kiválasztott készítmények kapcsán azonnal felveheti a kapcsolatot a beteggel akár személyesen, akár online. Rákérdezhet a választás okára éppen úgy ahogy a mindennapokban ma is történik. A választól függően tehet javaslatot a kiválasztott termékkel kapcsolatban annak elhagyására, adagolásának változtatására, esetleg másik készítmény választására. A folyamat szakmailag semmiben sem különbözik a jelenlegi gyakorlattól. Az eltérés mindössze annyi, hogy felszabadítom a gyógyszerészt a termékek összeszedése, blokkolása stb. alól. Ezt a műveletet a megfelelő gyakorlattal rendelkező betegre bízhatjuk. A gyakorlat a hozzá tartozó edukációval együtt hamar elsajátítható a betegek részéről. Tekintve a ma is használatban lévő online területeket, ezt nem látom gyakorlati problémának. Ugyanakkor a gyógyszerész felügyelete nélkül nem lehet terméket vásárolni a gyógyszertárban tehát ezt a folyamatot semmiképpen sem tekinthetjük önkiszolgáló vásárlásnak. A betegnek lehetősége van a vásárlás előtt és közben is konzultálnia az expediálást felügyelő gyógyszerésszel így sem a gyógyszerész sem pedig a beteg érdeke nem sérül. Természetesen tisztában vagyok azzal a gyakorlattal amikor a beteg bejön a gyógyszertárba, kér egy vény nélkül is kiadható gyógyszert, majd minden további információcsere nélkül fizet és távozik. Ez az ATPS projekt során is megvalósulhat. Szerintem nem létezik olyan projekt, szoftver ami ezt képes lenne megakadályozni. Annak felelőssége, hogy az expediáló szakember mennyire vesz részt a kiadott készítményhez tartozó információ átadásában ma is és a jövőben is a gyógyszertár vezetőjének ill. az expediáló szakembernek lesz a szakmai felelőssége. Az expediálás ilyen módja minden további nélkül megvalósítható a jelenlegi jogszabályi kereteken belül is. Az ATPS projekt tehát ezen a területen sem lép fel semmilyen jogszabályváltoztatási igénnyel.

Kritika 7.

Ha a termékek kiválasztását a betegre bízzuk és bevonjuk ebbe a körbe a vény nélkül is kiadható OTC gyógyszereket, akkor mi a garancia arra, hogy ezen készítmények forgalmazása nem kerül ki a gyógyszertárakból.

Válasz 7.

Ennél a felvetésnél könnyű dolgom volt hiszen a jelenlegi szakmai szabályozás pontos választ ad erre. A törvény három bekezdése is garantálja, hogy gyógyszert kizárólag gyógyszertáron keresztül lehessen forgalmazni.

2006. évi XCVIII. törvény 2. §
…

(2) Gyógyszert a betegek, lakosság, orvosok, valamint állatorvosok részére – ha jogszabály másként nem rendelkezik – gyógyszertárak szolgáltathatnak ki.
(3) A gyógyszertár egészségügyi szolgáltatást végző egészségügyi intézmény. Gyógyszertár közforgalmú, intézeti, fiók- és kézigyógyszertári formában működhet.
(4) A gyógyszertár egészségügyi feladata a lakosság gyógykezeléséhez kapcsolódó gyógyszerek, tápszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek helyes alkalmazásra vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatása, az e termékekkel kapcsolatos, a betegségek megelőzését szolgáló, a betegekkel történő együttműködést megvalósító felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás, a helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése, valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel.

Megítélésem szerint a jelenlegi szabályozás megfelelő védelmet biztosít az OTC termékek számára is a gyógyszertáron keresztüli forgalmazás tárgyában. Természetesen további erősítése lehetne ennek a garanciának ha eltörlésre kerülne a gyógyszertáron kívül is forgalmazható termékek köre és gyakorlata. Ilyen irányú javaslattételi és lobbi tevékenység szakmai oldalról elsősorban az MGYK hatáskörébe tartozik. Ennek kezdeményezése erősítené úgy általában a szakmánk erejét és az ATPS projekt gördülékeny megvalósulását.

Kritika 8.

A KGYL-ek bevezetése veszélyt jelent a gyógyszertári magisztrális munkára. Abba az irányba mutat, hogy nem kell minden gyógyszertárba laboratórium ami a magi halálához vezet.

Válasz 8.

A gyógyszertári magisztrális munkavégzés témája szélesebb körű hozzászólást igényel. Mindenek előtt azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a magisztrális termék milyen célt szolgál ill. milyen minőséget képvisel. Ezzel összefüggésben a mai technológiai viszonyok között van-e szakmai létjogosultsága a magisztrális terméknek. Számos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Milyen terápiás területen alkalmazható megfelelő minőségben a magisztrális termék? Az adott termék alkalmazása kizárólag a régóta fennálló használaton vagy valódi klinikai bizonyítékokon alapszik, azaz van-e valódi hatása? Egy adott termék előállítási minősége hogyan viszonyul a gyári specialitások minőségéhez? Mennyire tudatos a magisztrális terápiát elrendelő orvos szakmai ismerete ezen a területen? Mennyi ismeret áll a gyógyszert elkészítő gyógyszerész rendelkezésére egy gyári specialitás magisztrális termékbe építése során bekövetkező kémiai, szerkezeti, felszívódási és hatástani változásairól? Milyen minőség érhető el egy általános gyógyszertári laboratóriumban az aszeptikus munkavégzés területén? Mekkora egészségügyi kockázatot jelent egy általános gyógyszertári laboratóriumi aszeptikus munkavégzés? Hogyan érvényesíthető minden gyógyszertárban bizonyítható módon a GLP szabályrendszere? Mi erről az ellenőrző hatóság szakmai tapasztalata? Nos ezekre a kérdésekre és még sok hasonlóra én egyszemélyben biztosan nem tudok adekvát válaszokat adni. Erre megfelelő szakmai szervezeteink állnak rendelkezésre.

Ha a területet megvizsgálva az a konszenzusos döntés születik, hogy van szakmai értelme a magisztrális gyógyszerkészítés megtartásának akkor beszélhetünk a KGYL javaslat lényegéről. A gondolatot a jelenlegi gyakorlat inspirálta. Az a tapasztalatom, hogy egyre másra tűnnek el alapanyagok a magisztrális palettáról. Mások kiszerelése változik elfogadhatatlan mértékűvé ami oda vezet, hogy némely termék előállításához olyan kiszerelésben kellene a gyógyszertárnak megrendelnie az adott alapanyagot, amely bizonyosan értelmetlen túlkészletezéshez vezet. A felhasználhatósági idő lejárta után ezeket a kémiai anyagokat selejtezni és szakszerűen megsemmisíteni kell. Azon túl, hogy az alapanyag kiszereléséből fakadóan gazdasági kára keletkezik a gyógyszertárnak ezt még fokozza a megsemmisítés költsége is. Emiatt – szakmailag bármennyire is elkötelezett a gyógyszertár vezetője – érthető okokból nem fogja elvállalni a magisztrális termék elkészítését. Ez pedig egyértelműen a magisztrális tevékenység háttérbe szorulását, majd idővel a teljes kiüresedését okozza, hiszen az a róka fogta csuka helyzet áll elő, hogy igény hiány miatt egyre több megfelelő kiszerelésű alapanyag kerül ki a nagykereskedői kínálatból, ami a gyógyszertárak számára ezen alapanyagok megrendelésének további ellehetetlenülésével jár.

Amennyivel csökken a gyógyszertár magisztrális tevékenysége legalább annyival erősödik a laboratórium fenntartásával kapcsolatos gazdasági veszteség. A gyógyszertár ennek a folyamatnak a során hamar eljut arra a pontra, amikor számára értelmetlenné válik a labor fenntartása. Alapanyaghiányra hivatkozva nem vállal több magisztrális munkát, csak az elengedhetetlen mértékben fordít költséget a laboratórium fenntartására, hogy ne legyen a hatósági ellenőrzés során kifogás a laborral szemben. Ebben a helyzetben a labor csak kirakatként szolgál, a gyógyszertár szakmai területet veszít, a magisztrális tevékenység önmagától elhal.

Ezt a helyzetet erősíti a magisztrális szakmai munka erkölcsi, gazdasági erodálása. Ma gyakran előfordul, hogy az orvos azért rendel magisztrális készítményt a beteg számára mert az a legolcsóbb elérhető terápia. A legolcsóbb ahelyett, hogy a legdrágább lenne hiszen benne van a gyógyszerész és a gyógyszertári (szak)asszisztens szakismeretének, manuális munkájának az értéke, a felhasznált alapanyagok összességének az ára, a kiszereléshez szükséges csomagoló-anyagok, göngyölegek, szignatúrák költsége, a labor szakmai fenntartásának fajlagos költsége, a labor fenntartásának fajlagos rezsi költsége is. Mit is jelent a magisztrális munka fogalma? A magiszter (mester) munkája? Mekkora értéket is képvisel? Hogyan lehetséges az, hogy a körülöttünk lévő világban napjaink minden területén a diplomás rezsi óradíjak köszönő viszonyban sincsenek a jelenleg általunk alkalmazott és az egészségügyi kormányzat által elfogadott magisztrális munkadíjjal? Mennyibe kerül pl. egy ügyvéd vagy egy közjegyző rezsi óradíja? Mennyi pénzt kell fizetni egy magánorvosi vizit alkalmával? A magángyógyszerészeti tevékenységünk során egy gombóc fagyi áráért készítünk egy kanalas orvosságot, ami a beteg egészségének javulását szolgálja? Hogyan lehetséges ez? Mennyire megalázó ez! Meggyőződésem, hogy a magisztrális munkadíjat, a mestermunka árát el kell mozdítani a jelenlegi szintről és az önbecsülésünk megfelelő szintjére kell emelni. Nekünk kell eldönteni, hogy az elvégzett gyógyszerkészítési tevékenység mekkora olyan ellentételezést igényel, amely fedezni tudja a fentebb felsorolt ráfordításokat. Értelmetlennek tehát eltörlendőnek látom a magisztrális díjosztályok rendszerét is. Ma már nem látok szakmai különbséget az egyes munkafázisok költség ráfordítása között. Persze össze lehet vetni szélső közelítésben mondjuk a kimérés és az aszeptikus szemészeti készítmények ráfordítási igényét. De összességében ezek közvetlen technikai költségei eltörpülnek a labor fenntartási, gyógyszerész felügyeleti és asszisztensi tevékenységek ráfordításai mellett. A magam részéről javaslatot is tettem a Magyar Gyógyszerészi Kamara Elnökségének a magisztrális munkadíj készítményenként felszámítható értékére. Javaslatom szerint a magisztrális munkadíj értéke készítményenként tízezer forint, amelyből az orvos által vényre felírt esetben a biztosítói támogatás nyolcezer, míg a térítési díj kétezer forint. Sok-sok mosoly és hangos nevetés kíséretében azt a választ kaptam, hogy ezt lehetetlen elérni az egészségügyi kormányzatnál. Elgondolkodtatónak találom saját szakmai vezetésünk és érdekképviseletünk hozzáállását gyógyszerkészítési tevékenységünk önértékeléséhez. Én nem így közelítem a kérdést. Ha nem is próbáljuk meg mert kishitűek vagyunk, akkor nyilvánvalóan nem történik változás. Ha azonban benyújtunk egy ilyen igényt akkor az egészségügyi kormányzat azt vagy elfogadja vagy elutasítja. Ha elfogadja azzal azt az üzenetet küldi a gyógyszerészet felé, hogy a magisztrlis gyógyszerkészítés értékes tevékenység, szükség van rá, a kormányzat támogatja azt. Elutasítás esetén ezzel ellentétes üzenet érkezik hozzánk és mi dönthetjük el, hogy a ma ismert vagy nem érdemi változtatású magisztrális munkadíjért hajlandóak vagyunk-e szakmai munkát végezni. Biztos vagyok benne, hogy valódi valorizáció nélkül a minden gyógyszertárban kötelező magisztrális tevékenység önmagától fog megsemmisülni.

Ennek a problémának az átgondolása után tettem a javaslatot a KGYL-ek bevezetésére. A javaslat a Megoldás fejezetben részletesen kifejtésre került. Változatlanul előnyösnek gondolom, ha két vagy több közforgalmú gyógyszertár ilyen irányú terheit meg tudja osztani egymással akkor is, ha a magisztrális munkadíj mértéke rendezésre kerül. A minőségi magisztrális gyógyszerkészítés lényegesen kevesebb költséggel végezhető ebben a formában. A szakmai ellenőrzés is célzottabb és könnyebben áttekinthető lehet. A gyógyszertár nem veszít kompetenciát, hiszen nincs oka megtagadni a magisztrális készítmény elvállalását, ha nem az adott gyógyszertárnak kell minden tekintetben (készletek, eszközpark) megfelelni készítmény előállításához szükséges feltételeknek. A KGYL-ek szakszemélyzete ugyanúgy felkészült gyógyszerészekből és asszisztensekből áll, mint bármely közforgalmú gyógyszertár esetében, emiatt nem sérül sem a betegérdek sem pedig a gyógyszerészi kompetencia.

A KGYL-ek bevezetése a jogszabályi környezet változtatását is igényli. Akkor tud megvalósulni ha a Magyar Gyógyszerészi Kamara és az egészségügyi kormányzat konszenzusát élvezi.

Kritika 9.

Hogyan tudná érdemben javítani a gyógyszertári ügyelet helyzetét az ATPS projekt, amikor a jelenlegi szabályozás szerint az ügyeletben gyógyszerész jelenléte szükséges?

Válasz 9.

Mindenek előtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint a jelenlegi egészségügyi környezetben egyáltalán nincs szükség a közforgalmú gyógyszertári ügyeletre. Ez mindössze egy kényelmi szolgáltatás a lakosság részére, szakmai tartalommal nem bír. Ráadásul a szolgáltatásra kötelezett gyógyszertár számára gazdasági veszteséget is jelent. Ahogy én látom: Üzemidőn kívül bekövetkező megbetegedés, hirtelen egészségromlás esetén a beteg a legközelebb elérhető lakossági orvosi ügyeletet keresi fel akár telefonon, akár személyesen. A segítségnyújtást végző orvos vizsgálat után az akut terápiát el fogja végezni. A terápia lehet egyszeri ellátás pl. injekció adása fájdalomcsillapítás vagy görcsoldás céljából vagy komolyabb beavatkozást igénylő helyzetben a beteg továbbszállítása kórházi ellátásra. Abban az esetben amikor az ellátó orvos pl. telemedicina keretében gyógyszert rendel az akut terápia során, a betegnek szüksége lesz a gyógyszer elérését biztosító gyógyszertárra. Itt lép a képbe a 0-24 órás vagy az ATPS gyógyszertár. Az ATPS gyógyszertár rendelkezik minden olyan eszközzel ami a beteg kiszolgálását el tudja látni akkor is ha nincs fizikai személyzet jelen a gyógyszertárban. A betegnek lehetősége van online felvenni a kapcsolatot az adott gyógyszertárat felügyelő gyógyszerésszel. Ha a beteg már ismeri az ATPS gyógyszertár működését, akkor egyedül is kiválaszthatja a számára szükséges készítményeket de kérheti a kezelést segítő gyógyszerész beavatkozását is. A termék kiválasztása, a hozzá tartozó gyógyszerészi útnutatás (mire való, hogyan kell szedni stb.) elhangzása után a beteg fizet és a robot kiadja számára a szükséges készítményt. Az ilyen helyzet nem túl sűrű gyakorisága miatt az ügyeletet ellátó gyógyszerész egyszerre több ATPS gyógyszertárat is el tud látni. Ez lehetővé teszi, hogy a 0-24 órás gyógyszertárak mellett azon vidéki területek – ahol ilyen szolgáltatást nyújtó gyógyszertár nem létezik – is ellátottak legyenek.

Meggyőződésem, hogy ezzel az ATPS szolgáltatással megszüntethetők az ottalvással járó és mélységesen kizsigerelő szakmaiatlan ügyeleti éjszakák.